KÖS
nafnorðkvenkyn
f., gen. kasar, a heap, pile, as of stones, blubber, or the like; hvalr lá í kös, Eb. 292; ok er sú kös (a heap of stones) þar enn allt til þessa dags, Stj. 359, v. l.; þeir þrír fella marga riddara ok alla í eina kös, El. 16; sumir lögðusk í kös, Fms. viii. 306.