skækjaóflokkað1. i. e. skœkja, [Dan. sköge], a harlot, Stj. 197, Hm. 86, Karl. 173, Rb. (1812) 17; skækju-sonr, a whore-son, Fas. iii. 556.2. ð, [skák], to check, Fms. iv. 366, v. l.